Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A Balassi-család Somogyország fővárosába látogatott

2011.04.17

        Egyesületünk vezetősége tavaly is, mint minden évben, egy véleménykérő-javaslati lapot juttatott el mindenkihez, hogy az éves munkaterv (programterv) elkészítése előtt kikérje a tagság véleményét arról, hogy milyen közösségi programok kerüljenek megtartásra. Már akkor örömmel fedeztem fel, hogy a csapatlátogatások tervezésénél, a választható helyőrségek közül ott szerepel az a város (helyőrség), ahová csapatéveim során sokszor megfordultam, és ahová sok szép emlék fűzött. A csapattagozatban, 21 éven keresztül a ” végeken” szolgáltam (Nagyatád, Nagykanizsa), elöljáróim Kaposváron székeltek, így a szolgálati útjaim során rengetegszer megfordultam a városban, és annak laktanyáiban. Ilyenkor mindig megfigyeltem a Zselic-domság ölelésében fekvő város dinamikus fejlődését és az ott állomásozó katonai szervezetek életét. Ennyi bevezető után érthető a városhoz való kötődésem, de mindezek ellenére én is vártam, mint a kirándulásra jelentkezett minden kedves bajtársam azt a napot, hogy újra láthassuk Somogy megye székhelyét, nagyokat beszélgessünk a laktanyájában dolgozó aktív bajtársainkkal, ezáltal bepillantást nyerjünk mindennapi életükbe.

A kirándulás napján (március 29-én) kora reggel gyülekeztünk a Kerepesi úti objektum előtt és a buszra szállva, felkészülten indultunk el a hosszú útra, hiszen a Dél-Dunántúl legnagyobb helyőrsége, a fővárostól 210 km-re található. Kaposvár egy igazi, tradicionális „katonaváros”, hiszen az I. világháború végéig a város kaszárnyáiban itt települt a császári és királyi 44. Albrecht főherceg gyalogezrede, és a második világégést követően a rendszerváltozásig itt hadosztály - és kerületparancsnokság is működött. Ma a városban a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának alárendeltségében működő 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred állomásozik. A buszos utazás jó hangulatban telt, hiszen a hosszú úton volt időnk eleget beszélgetni, az aktív katona élményeket feleveníteni, hogy minél jobban ráhangolódjunk a csapatlátogatásra. Az ezred laktanyájába, úgy 10 óra körül érkeztünk meg, ahol a BEOSZ Dél-dunántúli régiójának vezetője, Pásztor István nyá. ezredes barátként, ismerősként fogadott bennünket. Az ezred felkészülten várt minket, hiszen egy modern, jó elhelyezési körülményeket biztosító épület nagytermében (előadó termében), frissítőkkel fogadtak bennünket, majd az ezred parancsnoka, Bárdos Antal mérnök ezredes köszöntött minket. Indításként, Szekeres István nyugállományú dandártábornok, a bajtársi egyesület elnöke, a szívélyes vendéglátást mintegy előzetesen megköszönve Balassi Emlékplakettet nyújtott át a parancsnoknak, aki cserébe az ezred címerét mintázó pajzsot adományozott az egyesületnek. A parancsnok röviden beszélt az alakulat, honvédségen belüli helyéről, szerepéről, és feladatrendszeréről, majd a kollégái Kátai Róbert százados kommunikációs tiszt és Végh András százados logisztikai tiszt, részletes tájékoztatót, prezentációs bemutatót tartottak, amely során bepillantást nyertünk a logisztikai feladatokat ellátó alakulat mozgalmas mindennapjaiba.  A tájékoztatón megtudtuk, hogy a Boconádi-ezred, a honvédség logisztikai rendszerében alapvetően két területen, a szállításban és a mozgáskoordinálásban fejti ki tevékenységét. Tevékenységük magába foglalja a Magyar Honvédség alaprendeltetéséből, valamint a szövetségesi kötelezettségekből eredő katonai műveletek logisztikai szükségleteinek kielégítését is. Kiemelkedő tevékenységük során biztosítják a hazai és nemzetközi gyakorlatok logisztikai támogatását, részt vesznek a más országok katonái számára Magyarországon végzett befogadó nemzeti támogatási feladatokban. Az alapfeladatokat az ezred, egy nemzeti támogató és egy szállítózászlóaljjal, valamint egy közlekedéskoordináló századdal oldja meg. Kaposvár mára a Dél-Dunántúlon az egyetlen helyőrség maradt, így az alaprendeltetésen túl, az alakulathoz tartozik Somogy megyén túl, Baranya-, Tolna-, és Zala megye számtalan volt laktanyájának minden más helyőrségi feladata is. (katona rendészeti, katasztrófavédelmi, kegyeleti feladatok) Az ezred a déli országrész gazdasági, társadalmi, kulturális életének meghatározó szereplője, együttműködése a társadalommal példaértékű. Az ezred rendszeres résztvevője a Balaton-átúszó bajnokságnak, a zalavári és a zánkai gyermektáborok rendezvényeinek és még egy sor más társadalmi eseménynek. A tájékoztató után, vendéglátóink megmutatták az épület több helyiségét is, így láthattuk, hogy milyen kulturált körülmények között, szinte „szállodai körülmények” között vannak a mai katonák elhelyezve. Ezután az alakuló térre mentünk át, ahol tiszteletünkre a helyőrségi-zenekar 1 órás látványos bemutatót tartott. A kaposvári „military band” az ezred egyik büszkesége, hiszen nagyon fontos kapocs az alakulat és a város lakossága között. Kaposváron rendszeres koncerteket adnak, és a város örömmel ad teret a katonazenekari fesztiváloknak is. A szórakoztató program után vendéglátóink az ezred éttermébe invitáltak, ahol egy nagyon ízletes, és bőségesebédet fogyaszthattunk el. Az ebéddel a laktanyai programunk véget ért, és mindent megköszönve, kiránduló csoportunk buszra szállt.
A délutáni programot, Pető László nyugállományú alezredes kalauzolásával egy városvédő sétával kezdtük, melynek során megcsodálhattuk az újjávarázsolt belváros legszebb épületeit, köztéri szobrait és szökőkútjait. A Kossuth téren láthattuk a város leghangsúlyosabb épületét, az 1993-ban épült, székesegyházi rangot kapott Nagyboldogasszony-templomot. A templom bejárata előtt ballra, a rokokó stílusú Mária-oszlopot, a tér közepén, a Kossuth téri szökőkutat, a templom melletti kis emelkedőn a plébánia épületét, a templommal szemben az egykori Erzsébet Szálló épületét láthattuk. A tér túloldalán lévő, neoreneszánsz városházában gyönyörködhettünk, a téren pedig Kossuth Lajos szobrát láthattuk. Városnéző sétánkat a Kossuth térről keleti irányba induló Fő utcán folytattuk. Ez az utca volt évszázadokon keresztül a kelet-nyugati irányú forgalom fő ütőere, így aztán állandóan nagy forgalmat bonyolított le. Ez az állapot az 1980-as években változott meg, amikor is a forgalom elől teljesen lezárták, a közművek felújítása, és a díszburkolat lerakása után a város kedvelt sétálóutcája lett. A Fő utcán korzózva láthattuk a barokk stílusú „Dorottya-házat”, azaz a Csokonai Fogadót, a neoreneszánsz stílusú „Kemény-palotát”, a Rippl-Rónai Múzeumot. Csoportunk a „Virágos Kaposvár” sétáló utcáján nézelődve, a szép napsütéses időjárás hatására, csaknem mediterrán környezetben érezhettük magunkat. A séta kapcsán megbizonyosodtunk, hogy Somogyország fővárosa, a virágok, a szökőkutak, a festők és a romantika városa. Egy olyan város, amely élhető és az elmúlt évek rekonstrukciós munkáinak köszönhetően mára már gyönyörű város lett. A városnézés után buszra szálltunk és Kaposvártól 8-9 km-re, a Zselic egyik jellegzetes településére, Szennára mentünk, hogy a falumúzeumot megnézzük. Az itt lévő Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, hazánkban szinte egyedülálló, mivel a múzeumot egy élő falu közepén építették fel. A mintegy háromhektárnyi, beépítetlen területen egyutcás falut alakítottak ki, és a házak mindegyike homlokzatával, a dombon lévő, 1785-ben épült barokk stílusú templomra néz. A jelenleg is működő református templom Somogy megye egyik legszebb műemléke, festett karzata és kazettás mennyezete különös értéket képvisel. A festett karzatán, és kazettás mennyezetén, 117 virágdísz van, de nincs közöttük két egyforma. A jellegzetes belső-somogyi, műemlékvédelem alatt álló házak mindegyike talpasház, általában három helyiségből állnak, és az épületeket rozsszalmából készült zsúptetők fedik. A lakóházak mellett és mögött gazdasági épületek, disznó- és tyúkólak, csűrök és pajták, érdekes kialakítású górék állnak. A Rippl-Rónai Múzeum kezelésében lévő falumúzeumért, Szenna, 1982-ben Európa Nostra-díjat kapott. 2000-ben a gyűjtemény egy téglalábazaton álló cserépfedelű gépszín épülettel bővült, ahol az aratáshoz használt mezőgazdasági gépek kiállítása is megtekinthető. 2008-ban a Falumúzeum egy református temetővel is gazdagodott. A skanzen területén gyakran rendeznek hagyományőrző foglalkozásokat is - tudtuk meg a múzeumfalut bemutató idegenvezető hölgytől. A gyűjtemény megtekintése után, a közelében található Ágnes vendégházba mentünk, ahol egy igazi falusi vendéglátásban volt részünk, finom tejfölös – fokhagymás langallót (kenyér lángost) ehettünk, és mellé finom somogyi bort ihattunk. Kiránduló csoportunk, megköszönve somogyi nyugállományú bajtársainknak a szíves vendéglátást, jó hangulatban, élményekkel feltöltődve szálltunk fel a buszra és indultunk vissza a fővárosba.
Az együtt eltöltött szép napra mindenki örömmel gondol vissza, amiért köszönet az egyesület vezetőségének és a vendéglátóinknak. Egyesületünk csapatlátogatási programja most is bebizonyította, hogy az aktív állományból kikerülő kollégáink többsége továbbra is eredményesen szolgálja a honvédelem ügyét, szoros együttműködésben a jelenkor katonáival.
Budapest, 2011. április 05.
                                                             Készítette:
                                      Sárközi Zoltán nyugállományú őrnagy
                                    a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület tagja
 

A mappában található képek előnézete Csapatlátogatás Kaposváron