Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Veszprémben jártunk, vendégek voltunk a Sziklában.

2018.03.28

Négy és fél évtizede, amikor még a szentkirályszabadjai helikopter ezrednél (MN 6690) szolgáltam, hetente többször is elmentem a szigorúan őrzött veszprémi "SZIKLA" bejárata közelében. A keskeny utcácskában járva, tekintetem mindig megakadt a "Fényképezni tilos!" táblán. Ösztönösen végigmértem bejáratot és a mellette magasodó világos falú épületet, de egyszer sem éreztem kísértést, hogy megálljak és jobban megnézzem kívülről ezt a titkos objektumot. Fényképezésre pedig végképp nem gondoltam. Hiszen aki Veszprémről szép képeket akar fotózni, annak ott a Viadukt, a vár, a rengeteg szép műemlék épület, a Szent István és Gizella királyné szobrai mellől elénk táruló táj. Az idősebb tisztektől azt hallottam, hogy itt van a honi légvédelem második legfontosabb vezetési pontja, háború esetén innen, az "atombiztos" Sziklából irányítanák Magyarország védelmi hadműveleteit. Többet pedig ne is akarjak megtudni. Nem akartam. Akkor sem, amikor katonaújságíróként többször is megfordultam a honi légvédelmi hadtestparancsnokságon. Igaz, ilyen kísértésnek nem is voltam kitéve, mert a Sziklába még az "1/-es" belépő (nyílt paranccsal és egyik tábornok közbenjárásával) is kevésnek bizonyult. Amit azért sem bántam, mert amiről nem tudok, azt véletlenül sem tudom "kifecsegni".
Mégis, amikor Galló István nyugállományú ezredes, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület elnöke Csomós Lajos nyugállományú vezérőrnagy (Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület) közreműködésével kirándulást szervezett március 28-ra a Veszprémi Légi Vezetési és Irányítási Központba, azaz a Sziklába, melyre a Bem József Bajtársi Egyesület tagjait is meghívták, elsők között jelentkeztem. Budapestről gyorsvonattal utaztunk a "királynék városába", ahol vendéglátóinknak köszönhetően honvédségi busz várt a vasútállomáson.
Alighogy átsétáltunk a felnyitott sorompó alatt, a Szikla épületének falára erősített bronz dombormű hívta magára a látogatók figyelmét. A feliratokból és az elénk siető vendéglátóinktól megtudtuk, hogy ezt az emlékjelet azoknak a koronaőröknek a tiszteletére állították, akiknek a történelmünk viharai, a háborúk idején a magyar nemzet jelképének, a Szent Koronának megőrzése, elrejtése volt a feladata. Természetesen, a korona megóvásának egyik legbiztosabb helyét az ország ma is legbiztonságosabb objektumának számító Szikla jelentette. Ezt az emlékhelyet, Lugossy László alkotását 2010. november 5-én avatták fel.
Néhány percig gondolatban felidéztük a magyar történelem legkritikusabb eseményeit, s magunk elé képzeltük a Parlamentben kiállított Magyar Szent Korona, a Királyi Jogar és az Országalma látványát, majd vendéglátóink köszöntő szavait hallva visszatértünk a jelenbe. Elsétáltunk a szoborként megasodó négyágú légcsavar előtt, majd egy keskeny ajtón át levonultunk a Sziklába.
Aki komor, pinceszagú, gyéren megvilágított folyosókra, termekre számított – tévedett. Bármerre mentünk, kifogástalanul megvilágított, tisztaságtól ragyogó, kiválóan karbantartott épületben nézelődhettünk. Fel sem tűnt, hogy nincsenek ablakok. Azért sem, mert hamarosan egy tanteremszerű helyiségbe vezettek bennünket, ahol kényelmes székek, korszerű szemléltető eszközök voltak elhelyezve.
Itt Szűcs József mérnök ezredes, az MH Légvédelmi Vezetési Központ parancsnoka tartott nagyon részletes és szakszerű tájékoztatót a vezetése alatt álló katonai szervezetek rendeltetéséről, feladatairól, szervezeti felépítéséről, a NATO légvédelmi rendszerében betöltött szerepükről.
Az előadás után a különböző "munkahelyeken" is körülnézhettünk, nyíltan beszélgethettünk szolgálatot teljesítő tisztekkel, tiszthelyettesekkel. A kérdéseinkre egyszer sem mondták, hogy "ez titkos, erre nem válaszolhatunk". Végül már szinte otthon éreztük magunkat. Igaz, voltak köztünk, akik egykor itt valóban otthon is voltak, sőt néhányan egykori beosztottaikkal is találkoztak.
Amikor kijöttünk a Sziklából, buszunkkal kimentünk "Jutasra", a Kossuth laktanyába. Egykor alig száz méterre laktam ettől az objektumtól, s többször is előfordult, hogy valamit ebben a laktanyában kellett elintéznem. Mások viszont azt is elmondhatták, hogy hajdanán évekig itt szolgáltak. A csapattörténeti emlékszobában az egykori parancsnokok tablóján örömmel fedeztük fel Csomós Lajos nyugállományú vezérőrnagy fényképét, aki egykor alezredesként irányította a miskolci társalakulatot. Egy másik tablón pedig Pantyi György nyugállományú alezredest, a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület jelenlegi alelnökét ismertük fel magas beosztású tábornokok társaságában.
A látogatás végén Galló István nyugállományú ezredes, a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület elnöke mondott köszönetet vendéglátóinknak a szíves fogadtatásáért, a baráti légkörért. Amelynek nagy szerepe volt abban, hogy sokan szinte újra aktív hivatásos katonáknak érezték magukat.

Büki Péter nyá. alez.

 

A mappában található képek előnézete Csapatlátogatás Veszprémben