Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Balassi emléktúrán voltunk Szlovákiában

2019.09.22

Hosszú tervező és pályázati munka eredményeként 30. éves egyesületünk számára elérhetővé vált egy régi terv megvalósítása. 30 év után meglátogathattuk névadónk, Balassi Bálint szülő- és nyughelyét, és elhelyezhettük a megemlékezés koszorúit.
Harmincnyolcan vállalkoztunk a számottevő pályázati támogatás mellett is jelentős önerőt igénylő háromnapos útra.
Szeptember 20-án reggel idultunk Nyitrára, ahol pihenőt tartottunk és a jobb kondícióban lévők a várat is meglátogatták. A következő állomás Trencsén, ahol az első éjszakai szállásunk is volt. A vacsora előtt találkoztunk szlovák barátainkkal és megbeszéltük a másnapi programot.
Szeptember 21-én a korai reggeli után elindultunk Hibbére, ahová egy kisebb busszal szlovák bajtársaink is velünk tartottak. Itt, a 14. század végén épült római katolikus templomban található a Balassi család sírboltja és egyes források szerint itt nyugszik az Esztergom ostrománál elesett Balassi Bálint katona-költő. A templomban 1898-ban Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium emlékoszlopot állíttatott. Mindkét emlékhelyen elhelyeztük a Balassi Egyesület és a BEOSZ koszorúit.
Innen Árvaváraljára vitt az utunk, ahol ízletes ebéd és helyben főzött sör várt ránk. A függőleges sziklabércen magasodó merész építésű várba csak kevesen próbáltak bejutni, a többség a csodás látványban gyönyörködött, illetve cukrászdában és túristacsalogató árudákban múlatta az időt. Utunk utolsó állomása a Hrustín melletti szálláshely, Penzión Oravská Horáreň volt. A csodás természeti adottságokkal rendelkező panzióban jóízű beszélgetés mellett hatalmas adag vacsorát kaptunk.
Szeptember 22-én a finom reggeli után elbúcsúztunk szlovák barátainktól és elindultunk - egy rövid besztercebányai megállóval - Zólyomba. Itt a várban született 1554-ben Balassi Bálint. Azt ezt megörökítő emléktáblát ugyancsak megkoszorúztuk. A vár közelében egy páncélozott vonat makettje állít emléket a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A Hotel Pol'ana éttermében sikerült megebédelnünk, majd rövid sétát követően nekivágtunk a mintegy 850 kilométeres emléktúra utolsó szakaszának. Fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk meg a Kerepesi úti végállomáshoz.
A alábbiakban a hibbei templomban elhangzott megemlékezés és köszöntés olvasható.

Tisztelt Megemlékezők, Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Bajtársak!

Azt gondolom aktuális, hogy e túra kapcsán emlékezzünk két olyan már elhunyt tagunkra, akiknek tevékenysége nélkül ma nem valószínű, hogy itt lennénk. 1989-ben megjelent az egyesülésről szóló II. törvény. Dr. Herczeg Ottó ezredes volt talán az első katona aki felismerte a törvény adta lehetőségeket. A szervezés élére állt – finoman szólva – sok katonai vezető nem tetszése ellenére. Sokan mellé álltak, felismerték, hogy jó lehet egy az önkéntességen alapuló közösséghez tartozni.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében 1989. november 20-án 52 fő jelenlétével megalakult az egyes számú Bajtársi Egyesület, a közgyűlés elnöknek megválasztotta Dr. Herczeg Ottót. Az 5 tagú elnökség tagjának megválasztott Dr. Tóth Sándor ezredes a Hadtörténeti Intézet igazgatója javaslatára az egyesület egyhangú szavazással Balassi Bálint nevét vette fel, jelképének a kardot és tollat választotta, és azóta készülünk, hogy felkeressük a Balassi emlékhelyeket, megemlékezünk névadónkról és elhelyezzük a megemlékezés koszorúit.
Ritkán mondjuk, de itt névadónkra emlékezve ki kell mondanunk teljes nevét: Gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa). Született Zólyom várában 1554. október 20-án. Nevelője Bornemissza Péter lett, aki felkeltette érdeklődését a költészet és a vitézi élet iránt.
Ma talán azt mondanánk vadregényes élete volt. 1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 őszén, a tizenötéves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta. Az orvosok amputációval még megmenthették volna az életét, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban.
Most itt állhatunk sírja körül és fejet hajthatunk a költő és katona előtt. Holnap szülőhelyén, Zólyom várában fogunk névadónk előtt tisztelegni és helyezzük el a megemlékezés koszorúit.
Itt kell kifejeznünk a köszönetünket a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének és a Nemzeti Együttműködési Alapnak, hogy támogatták tervünket.
Köszönjük Trencséni barátainknak, hogy eljöttek és velünk együtt emlékeznek, külön egyesületük elnökhelyettesének Vojtek Bacskai, Bácskai Béla úrnak, aki személyesen elkísért a szervezés során is.
Köszönet illeti a község polgármesterét, aki elsőre támogatásáról biztosított bennünket.
Végül, de nem utoljára a plébános úrnak, aki őrzője névadónk emlékének.

Hibbe, római katolikus templom
2019. szeptember 21.

 

A mappában található képek előnézete Balassi emléktúrán voltunk Szlovákiában